Az időjárással ellentétben a történelem mintha változatlan és örök lenne, jutott eszembe a Holokauszt emléknapján, mikor kinéztem toronyházunk 16. emeletéről, ahonnan a kilátás éppen az újonnan megnyílt Páva utcai holokauszt emlékhelyre esik. Fél város lezárva, helikopter zümmög este tízig körbe-körbe, két éves kislányom fel-felriad álmából.

Már-már úgy tűnt, lassan túl leszünk az eredeti tőkefelhalmozás korán. Mindenféle jött-ment Tribuszernék, Princzek, Tasnádik, agrobankosok, olaj- és borszőkítők no és Kulcsárok zárt kapuk mögé bújtatott országlása után vonyítanék én is a felfeslő vászon alá kukkantva, mint afféle kisember, egy kecsegtető piramisjáték végkifejletében.

Reggel 9, és még semmi gyűlöletbeszéd. Hiába nézem a Hír TV-t, olvasom a Magyar Nemzetet, abszolút semmi. A médiánkban pedig szinte szó sem esik nacionalista veszélyről. Ez így nem mehet tovább, valamit ki kell találni. Tízkor találkozom Máriával. Elkészültek az új kutatási eredmények: a vidéki óvodákban végzett kérdőíves felmérés szerint a kiscsoportosok között van a legtöbb antiszemita és holokauszt-relativista.

A film hű a Szentíráshoz, mint mondtam (nemcsak arámi nyelvezete miatt, hanem a szó szerinti tartalmat idézve is, lásd Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát), megelőzvén ezzel minden antiszemitizmusról dúló, mazochista és álszent vitatémát.

Ezt követően Medgyessy Péter emelkedett szólásra, aki kiemelte: számára elfogadhatatlan, hogy miközben nyugdíjasok éheznek és gyógyszereiken spórolnak Magyarországon, a tőzsdei jövedelmek tulajdonosait adómentességgel segíti a szociálisan érzékeny kormány.

Kíváncsian várom az alkotmánybírák véleményét, vajon mikor kerül be a Ptk.-ba a "jogalap nélküli szegényedés" tipikus esete, amely ugye egyszerű, paraszti logikával is az előző ellentettje, mégis együtt járnak, mint bimbózó szerelmespárok, lopva megbújva, szűk, védelmező, kopottas utcákon, elrejtőzve a világ irigykedő szeme elől.

Medgyessy Péter miniszterelnök 2004. február 17-én el nem hangzott országértékelő beszédének írásos változata útelágazás és újraegyesülő európai kontingens nélkül

Nem, Eörsi elvtárs, az oroszlán nem ekkor bődül fel. Aljas a kritika, és nem azért, mert nem igaz, hanem azért, mert nem a címzettnek kéne szólnia. A szép szó lehet fegyver, akár bomba is, csak hát az ilyen Eörsi-félék tartózkodnak az öngyilkos kritikáktól, így aztán gyorsan továbbhajintják, robbanjon az más kezében.

Nehéz, minden évben egyre nehezebb kitalálni, hogy Jézuskáék mit is tegyenek a csillagszórós karácsonyfa alá. A jól megérdemelt "fenyőünnep"-et ugyan elsodorta néhány ökonomikus hóvihar, ám az ajándékozás öröme ma is erősebb minden várakozásteli bosszankodásnál.

Sokszor nem is érezzük, milyen szerencsés helyzetben vagyunk mi, "jött is, ment is, itt maradt is" magyarok, hiszen mi, ha mással nem is, de azzal többé-kevésbé tisztában vagyunk, hogy ki is a legnagyobb közülünk, legnagyobb magyarként a magyarok között.