Látogatóink szíves figyelmébe ajánljuk angol oldalunkon az egyelőre csak angolul megjelenő szinopszist, mely készülő könyvemet ismerteti. Témája az 1956-57-ben külföldre menekült több mint negyedmillió magyar sorsa, melyet követni szeretnénk azoktól a fájdalmas időktől napjainkig. A menekült lélektanáról és a menekülés, majd a hazától távoli letelepedés és újrakezdés küzdelmeiről írok.

Ez volna hát a "jövő országa"? Szentigaz, a hét bő esztendő mintha örökké váratna magára, s az egyszerű polgárok orra elől még a saját jövőjüket is elhappolhatják. Szíve mélyén minden magyar hiszi: kis hazája sok széppel és jóval kecsegtet - kivéve a szerencsét.

Hogy Magyarország EU-csatlakozását felejthetetlenné tegyék, kiengedték a börtönből az ország leghírhedtebb maffiavezérét, állítólag fogságban tanúsított "jó magatartása" jutalmaként. A sötét cellából egy jól öltözött alak sétált ki, aki a jelek szerint megtanulta, hogy a jövőben ne térjen le az "egyenes útról".

A csatlakozási láz hullámát meglovagolva és új távlatokban gondolkodva Magyarország bűnszövetkezetei remélték, hogy egy éjszaka leforgása alatt bejuthatnak a nemzetközi ligába. Az érdemet egy remekbeszabott brüsszeli belső munkával vívták volna ki. A maffia nem kisebb célpontot nézett ki magának, mint az Európai Unió kincstárát, amelyet többmilliárd eurótól akartak megfosztani hamis pénzügyi transzferek során.

Az EU páncéltermeit megcélzó félbeszakadt rablási kísérlet veszélye még nem múlt el. A föld alatt nyüzsgő patkányok csak visszavonultak kedvezőbb alkalomra várva. A kulcspozíciókba befészkelődött, nemzeti álruhába bújt gyanús elemek minden bizonnyal még sokáig fognak árnyékot vetni Magyarország megbízható uniós tagként történő megítélésére.

A rendszeresen korán kelő dr. Szász Károly (47) már munkába tartott, amikor mások még az igazak álmát aludták. Míg azok a lóbőrt húzták, ő az igát, még több fáradalomra számítva Augeiasz helyi istállójában. S mert ez Magyarország, a fura hajnali hóbort a tekintélyes köztisztviselő veszte is lett. Szokása szerint vargabetűt írt le hivatalába menet, útba ejtve a kormányuszodát.

Távol a turistacsalogató látványosságoktól, Budapest XI. kerületének peremén Nina Nyikolajeva évek óta pénzt vált. Az 'orosz nő'-ként ismert 45 éves omszki hölgy először féllegálisan, majd az utóbbi hat évben engedéllyel űzte a pénzváltó tevékenységet. A városban ő volt az első, aki nem számított fel átváltási díjat.

A konzervatív ex-pénzügyminiszter és hajdani londoni pénzember azonban hajthatatlan maradt, nem mondott le, és a forintot sem hagyta magára. A spekulánsok egyetemes gyűlölete nem nyugodott és nem ismert határt az iránt, aki közöttük és a gyors nyereség között állt. Minél tovább marad az elnök hivatalában, és tartja fenn az erős forint iránti elkötelezettségét, annál később válthatják be csekkjeiket.

"A harmadik ember" című klasszikus Orson Welles film a második világháború utáni Bécsben játszódik. Főszereplője Harry Lime a csatornák mélyén él, mivel csak ez maradt épen a városból és itt érzi otthon magát. Csempészáru-kereskedelemmel foglalkozik, földalatti raktáraiból a szétbombázott romok között tengődő túlélőknek amerikai cigarettát, piát és nejlonharisnyát árul.

A Prokonzul figyelmeztette látogatóit, hogy a felfordulásnak gátat kell vetni. Suttogva hozzátette, hogy ha a bróker nem tudja befogni a pofáját, ártalmatlanná kell tenni, és valaki mást kell megbízni a trágya elhordásával. Hozzátette, hogy a türelmi időnek vége, 72 órán belül eredményeket vár.